Ezt a zenét már nagyon régóta ismerem és szeretem. Még 18 éves sem voltam, amikor először hallottam, és már akkor nagy hatást gyakorolt rám... mindig megrendített az elbizonytalanodó, saját áldozatiságának tudata alatt megtörő Krisztus. Én mindig is ilyennek hittem és képzeltem... nem isteninek, hanem nagyon is emberinek.
Aztán sokszor töprengtem azon, vajon hogyan lehet a kivégzőosztag előtt, vagy ha a krisztusi áldozatnál maradunk a keresztfa alatt állni? Vajon ki az, aki képes ezt végigélni méltósággal, még akkor is, ha nincs senki, aki valójában megértené és mellette lenne, és akkor is, ha nem tudja, egyáltalán van-e értelme és célja mindannak, ami történik...?
No comments:
Post a Comment