"Bim meg kaparászott tovább. Rágta a fogával a bádoglemezt, aztán lehasalt, s újra kaparászott. Hívott valakit. Segítségért könyörgött.
Reggelre elnémult a furgon: Borzi sem üvöltött, Bim is elcsendesedett: csak néha-néha kaparta meg az ajtót az egyik első mancsával.
...
Az őr kitárta a furgon ajtaját.
Ivan Ivanics hátratántorodott és kővé meredt...
A furgonban, az orrát az ajtó felé fordítva, ott feküdt Bim. Ajkait és az ínyét szétszaggatta a bádog rozsdamarta lyukainak széle. Két mellső lábának körmét elborította a vér.
Bim hosszan-hosszan kaparászott az utolsó ajtón. Végső leheletéig kaparászott. És milyen keveset kért! Szabadságot és bizalmat - más semmit."
(Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim)
Reggelre elnémult a furgon: Borzi sem üvöltött, Bim is elcsendesedett: csak néha-néha kaparta meg az ajtót az egyik első mancsával.
...
Az őr kitárta a furgon ajtaját.
Ivan Ivanics hátratántorodott és kővé meredt...
A furgonban, az orrát az ajtó felé fordítva, ott feküdt Bim. Ajkait és az ínyét szétszaggatta a bádog rozsdamarta lyukainak széle. Két mellső lábának körmét elborította a vér.
Bim hosszan-hosszan kaparászott az utolsó ajtón. Végső leheletéig kaparászott. És milyen keveset kért! Szabadságot és bizalmat - más semmit."
(Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim)
No comments:
Post a Comment