Leültetett magával szemben és elmondott valamit, ami fontosabb volt, mint bármi, amit azok után hallottam:
- Egyszer majd elindulsz, hogy házakat vagy hidakat építs, állatokat vagy embereket gyógyíts vagy ments meg. Lehet, hogy tanítani fogsz, és sokan hallgatják majd a tanításod, de az is lehet, hogy senkinek nem lesz fontos, amit mondani fogsz. Lehet, hogy vezető leszel, de az is lehet, hogy nem fogja siker és sok pénz övezni az utad. De ez mind nem számít majd, mert megismersz két-három olyan különleges embert, aki számára különleges, megismételhetetlen, sőt pótolhatatlan leszel, egyike az ő számára két-három egyetlennek... egymásba szerettek, és szenvedélyesen fogjátok egymás közelségét kívánni. Aztán együtt maradtok vagy elváltok, gyerekeitek lesznek, vagy nem lesznek, de egy biztos… olyan fontosak lesztek egymás számára, hogy az a szeretet, ami összeköt kettőtöket sosem fog elmúlni. Bármit is tesztek, bárhogy is bántjátok egymást… mert az igazi szeretet ilyen. Van egy része, ami nem tud elmúlni soha, és ezért megmaradnak bennünk örökké ezek az emberek, megtartjuk őket, és természetesen ők is bennünket. Ez a legfontosabb kegyelem az életben… annak tudata, hogy nem vagyunk egyedül, hogy vannak még olyan emberek, akiknek a számára annyira különlegesek vagyunk, hogy örökké szeretni fognak. Egyetlenek.
No comments:
Post a Comment