"Mint a betegség, olyan volt az egész... Aztán nem ettem, egy évig, csak úgy, teát. ... És kivert a láz, sokáig."
Aztán lázas lett. Csak a láz volt, semmi más, nem lett más baja. Nem értette, mi történik benne... vele. Órákig tartott, mire megszűnt. Rájött, hogy beteg attól, ami történik vele, hogy nem lehet úgy, ahogy vágyja. És akkor percek alatt megszülettek benne a gondolatok. Hogy hogyan fog élni, hogyan fog túlélni a hátralevő életében. Megszülettek a szabályok, a rés nélküli falak. Sok tégla került akkor oda. Tudta, hogy fel kell adnia és el kell engednie, hogy egy tűszúrásnyi fény beszűrődhessen valahol. Hogy hagyhasson valamit maga után a világban. És akkor elmúlt a láz.
No comments:
Post a Comment