Sosem gondoltam volna -nyilván, mivel a csecsemőkorom végéről nincsenek már meg az emlékeim- hogy a járás ekkora örömöt tud okozni. Bár még orvosilag nincs jóváhagyva, de a lakásban már próbálom a bal lábam rábírni a normál -vagy legalábbis ahhoz közelítő- használatra. Pár napja mérve már 4 cm (!) volt a körfogat különbség a jobb combom javára, ami iszonyú sok. Sajnos, érzem is, mennyivel gyengébb lett az izomtömeg vesztésnek köszönhetően a bal. Úgyhogy most a fő feladat, hogy megerősítem annyira a bal lábam, hogy ne érezzem ezt az örömet, amikor lépegetek, hanem a rendes, normális napi tevékenység részét képezze az, hogy járok.
Egyébként a büntetőügy lassan lezárul -büntethetőséget kizáró ok miatt, viszont engem azóta sem kerestek meg (még?) azok, akik ezt okozták...
4 comments:
Elvileg mikor kezdhetnéd el a gyakorlást? Majdnem azt írtam: "bátor vagy", de manapság ez annyit tesz: "hú, de felelőtlen vagy!" Végülis a világ legtermészetesebb igénye, hogy az ember végre úgy használja a tagjait, mint azelőtt. Ahhoz képest, hogy még csak hetedik hete, ha jól számolom, hogy ilyen alaposan elkaszáltak, szépen mozogsz, gyógytornázol?
Szerintem elvileg már 1 hete terhelhetnék, de csak holnap lesz a kontroll... :( (Tankönyvileg 6 hét után már összeforr annyira, hogy járni lehet rajta.) Igen, gyógytornáztam, minden nap, ha nem bent, akkor itthon. Meglepően sokat jelentett, másrészt én is nagyon akartam és akarok gyógyulni. És ahogy én tapasztaltam a betegeimmel, ez a legfontosabb...
Szaladsz-e már?:)
Azt még nem, de már kb. 1,5 hete járkálok. :) Olyannyira, hogy már egyedül megyek be a városba, trolizok, mozgólépcsőzök. A futást, ugrást és guggolást még hanyagolom egyelőre.
Post a Comment