Tegnap, valami érthetetlen oknál fogva elkezdtem ismét böngészni a vidéki ingatalnok piacát, és találtam egy képeken gyönyörű, idilli helyen lévő, újszerű házat, egy innen kb. 25 km-re lévő településen... kb. a lakásom árában. Szerelem első látásra. E-mail a vidéken tartózkodó páromnak, a tárgy: ezt vegyük meg!
Aztán ma elkezdtem kutakodni a neten a vidékre költözéssel kapcsolatban - mire nem jó a táppénzes kényszerpihenő - és találtam egy nagyon jó blogot: http://kikoltozes.blog.hu/. Elbizonytalanodtam. Hiába kerget az őrületbe minden délután az alsó szomszédunk kamaszfiának sütőrácsot rezonáltató "zenéje", azért talán mégsem a Távol Afrikától c. filmből kellene kiindulni... :)
(fotó forrása: otthonedes.blog.hu)
5 comments:
Ha távolsági busszal kell bejárni, megfontolandó. A sofőrök hajlamosak elfelejteni bekapcsolni a légkondit, a tömegnyomor borítékolható.
A vacak zenéből vidéken is kaphatsz bőven... Nálunk az egyik szomszédunk szomszédja úgy tesz-vesz, barkácsol a kertben, hogy csutkára tekeri a Roxy rádiót. Na, az elől nem menekülsz. A párom szokott némi "fehér zajt" kelteni a házban, de azért eléggé kínlódunk.
Viszont a jó levegő, a csend, nyugalom sok mindenért kárpótol. Számomra a mi utcánk sose volt ugyanolyan: imádom, hogy állandóan változnak a színek, illatok, ilyen Budapesten biztosan nem lesz. Saját paradicsom, eper, gyümölcsök...mmmm. Pizsiben is kimehetsz a kertbe kávézni.
Nekem már az is fura, hogy felső szomszédunk lesz, közös kert, annyira hozzá tud szokni az ember, hogy ilyen tágas saját tere van...
Van ennek a "vidéki" létnek azért sok apró bugyra. Például szépen lassan deszocializálódik az ember kulturálisan. Elmarad a színház, elmarad a koncert... Ok, egy kis könyvolvasás, vörösborozás, blogírás. Ámbár ez utóbbihoz is élmények kellen(én)ek, így ez is szép lassan elapad.
Igaz, kap az ember helyette csöndet, nyugalmat. Tavasztól őszig békét a kertben, egy kis grillezést, cseresznyefa-mászást. És bizony a korral jön, hogy a pezsgést már nem is annyira kívánja az ember. Egy kedves öreg barátom mondta, hogy ő bizony a kultúrát már leginkább csak otthon fogyasztja el. És lehet is valamennyire, mert a mai világban a karosszékben ülve is sok mindent elérhetünk, amit egy-két évtizede még nem.
De azért van ebben valami virtuális, hiányzik belőle a való világ véres valósága.
Szóval mondom, nehéz kérdés. És talán a legkevésbé nehéz benne a megfelelő építésű, jó beosztású vagy éppen kellően praktikus és környezetbarát épület megtalálása.
Igen, Zsolt, én ezt tudom... de... Szóval egyrészt a diszkrepancia a vágyak és a lehetőségek között. Másrészt, ezt mindketten nagyon jól tudjuk, érezzük, hogy sajnos, hiába az értelmiségi létre való hajlam, akarat és alkalmasság, ehhez az anyagiak már nem adottak. Ha élhetnék úgy, mint egy európai hasonszőrű (értsd: foglalkozású), akkor még hetente egyszer az sem lenne gond, hogy felmenjek Budapestre színházba, ne adj isten néha Bécsbe... Másrészt viszont, egyre nagyobb megdöbbenéssel veszem magamon észre, hogy szinte szerelmes vagyok ebbe a tájba, ha látnád azokat a mintagazdaságokat, azt a rendet! És megnéztük, a ház is nagyon rendben van. Csakhát... jelenleg azt sem tudom, a ki-be járást fogjuk-e tudni hosszabb távon bírni és finanszírozni. :(
Hát... Igaz. Nemrég beszélgettem egy régi-régi ismerősömmel, aki mindig igen nagy csodálattal volt az én "kultuszom" iránt. És aztán próbáltam finoman elmagyarázni neki, hogy bizony már régen nincsen úgy, ahogy volt. Minden este színház, koncert... néha egymás után a kettő... régi idők letűnt emlékei.
Ha kimegyek a könyvvásárra, alig néhány könyvet ha megengedhetek magamnak. És sokat ott kell hagyni... Aztán azt a néhányat sem olvasom el időben, az ágyam mellett (van már olyanom is! :) ) tornyosulnak a félbehagyott könyvek.
Ezért mondtam, hogy sok bugyra van a dolognak.
Szerintem értjük mi egymást... ;) Kiderül mi lesz. De valahogy jó volt ott lenni, és mostanában nem sok helyen éreztem jól magam... :(
Post a Comment