Már gyerekkorom óta érdekelt a családunk története, csak akkor még nem igazán tudatosult bennem, miért. Az anyai nagyanyám volt az, aki a legtöbbet el tudta nekem mondani erről, és mivel én szívesen hallgattam, ő szívesen mesélt. Egyszer aztán elhatároztam, megkérem, ugyan mondja már el az általa ismert felmenőink rokonsági viszonyait... és én ekkor íródeákként leültem, és mindent leírtam, lerajzoltam, amire emlékezett.
A nagyanyám már 10 éve meghalt, egy novemberi napon, és anyám nővére mostanában elkezdte felkutatni a családfánkat. És ekkor nekem eszembe jutott a papíros, de már fogalmam sem volt, hová került azóta, de abban biztos voltam, hogy megvan. És tegnap, amikor megint sokat beszélgettünk a családdal a családról, régi, múlt századi rokonokról, fogtam magam és éjszaka megkerestem a papírt... És olyan furcsa, különös, meleg érzés fogott el, mintha a nagyanyám ezt küldte volna nekem valahonnan nagyon messziről karácsonyra... és néztem a dédunokái képeit, akiket sosem látott... és szinte tapinthatóan éreztem a gyökereket, azt a folytonosságot, amiről egyre biztosabban tudom, hogy az egyetlen megtartó erő.
Boldog karácsonyt.
No comments:
Post a Comment