A minap olvastam egy elgondolkodtató "irományt". Egy sérült, háromlábú kutyáról van szó, akit próbál örökbe adni ideiglenes befogadója. Mindennapi történet, legyinthetnénk... És sajnos, valóban az. Viszont van az írásban egy nagyon elgondolkodtató részlet, miszerint eddig Magyarországon még sosem sikerült ilyen sérült állatnak gazdát találni, korábban mindhárom amputált lábú kutyusuknak Németországban sikerült gazdira lelnie... No igen, van ebben valami, ami nagyon is jellemzi ennek a két társadalomnak a hatalmas különbségét. Egy működő közösségben ilyesmit is fel lehet vállalni, tudniillik, hogy az élet, az emberek és kutyák sem tökéletesek. Néha sajnos egy lábbal kevesebb jut nekik... de ott ezt el tudják fogadni, és be tudnak fogadni egy ilyen jószágot. Sőt, felteszem, még el is jönnek érte, de legalábbis a szállítás költségét állják. Nem véletlenül mondják, hogy egy társadalom állapotát híven tükrözi az, ahogyan az állataival bánik. Lám, ellentétben velünk, egy német család képes arra, hogy felvállaljon egy ilyen sérült állapotú társat, és képes ezt elfogadva, természetesnek kezelve, gondoskodni egy ilyen élőlényről... Mi mikor leszünk képesek legalább szembenézni ezzel?
2 comments:
Sajnos az empátia és a tolerancia nem igazán a mi társadalmunk sajátja.
De ha már Hencida (olvastam a facebook-on én is), akkor gondoljunk csak arra, hogy az állatmenhelyek "csurig" tele vannak szeretetre váró kutyusokkal, macskákkal, csak hát a többségük ugye nem pedigrés... :(
És a leendő "gazdik" leginkább a parancsaiknak engedelmeskedő, pedigrés kisállatot akar, amit aztán ha megun, kidob egy rét szélén.
Hej, ha nem volna itt Álmos... De miatta is annyit gyötör a lelkiismeret furdalás, hogy nem megyek sétálni eleget. (Igaz, most rittyentettünk neki egy olyan kutyaházat, hogy még én is irigylem..! :))
Én most úgyis Sophie Scholl-t játszok, terjesztek midenfélét, politikát, írók gondolatait, meg most már gazdit kereső kutyát is... hátha épp itt olvassa valaki, hátha most talán épp ez a feladat. :) Egyébként ne aggódj, én is ház-irigy vagyok :) ... hiányzik a kert, a zöld és a nyugalom.
Post a Comment