Válhat-e a vér vízzé?

Azt szokták mondani, a vér nem válik vízzé. De vajon tényleg nem?

Én mostanában azt kérdezgettem sokat magamtól, hogy vajon aki fontos volt, az lehet-e később nem-fontos. Én legfeljebb a saját válaszomat tudom, de még abban sem vagyok biztos. Volt olyan, akiről azt hittem, fontos, aztán rájöttem, mégsem. Aztán olyan is volt, hogy én hittem magamról, fontos vagyok, és mégis kihullottam a fontosak közül, legalábbis azt hiszem... barátságban és szerelemben is volt ilyen. De vajon, aki tényleg fontos a számomra, aki valóban azzá lett, és ez a fontosság kiállta az idők és történések próbáját, abból az emberből lehet-e egyszer nem-fontos? Nem, azt hiszem, vannak, akik sosem lesznek nem-fontosak. Akik mindig számíthatnak rám. És akik mindig közel maradnak.

A szavak világában élünk. Minden üzlet és minden marketing. Legalábbis... sok helyen és sok minden. De akkor vajon honnan lehet tudni, hogy mi mögött van igazi érték, és mi az, ahol a szavak mögött csak üresség van? Hát talán abból, hogy mi történik, amikor tenni kell, pl. valamit a másikért. Persze néha az ember azt hiszi, szavakkal is lehet tenni... hát magyarázni mindenképpen lehet. Viszont, ahogy nagyon pontosan és frappánsan fogalmazta meg a minap valaki nekem... aki segíteni akar, az segít. És valóban, egyszercsak jön egy helyzet, ami vízválasztó lehet: akkor van, aki tesz, és van, aki csak beszél, mentséget, kifogást keres, megmagyaráz. Ilyen egyszerű? Azt hiszem, igen. Van, amikor igen.