Történt, hogy az utóbbi pár napban -például mert az eső miatt a házba kényszerültünk- hifi fórumot (is) olvastam. Érdekes tapasztalás volt, így utólag és felülről nézve az egészet. Ahogy olvastam, egyszercsak ráébredtem, hogy nem értem, miről beszélnek. Nem, nem azért, mert technikai dolgokról volt szó... a "párbeszéd" arról folyt, mitől jó a hifi (berendezés). És én egyszerre azt vettem észre, szó szerint elvesztettem a fonalat... egészen egyszerűen nem értettem, min és miért képesek emberek napokig vergődni és magyarázni a semmit, ami kb. minden normál, átlagember számára egyértelmű. Pontosabban: lényegtelen.
Most, hogy már hónapok óta nem hogy nem hifizek, de zenét sem hallgatok abban az értelemben, hogy leülök, bekapcsolom a "komoly" ( :-) ) hifit és csak zenét hallgatok, mint fő tevékenység (erre valószínűleg már soha életemben nem leszek képes), most hogy annyira távol kerültem ettől az egésztől, egyszerre rájöttem, hogy teljesen értelmetlen. Vissszatértem abba a természetes állapotba, hogy nem figyelem, mi hogyan és min szól, nem akarok sem komoly hifista, de még komoly "entellektüel" zenehallgató sem lenni. Egészen egyszerűen, ha épp unatkozom, fáradt vagyok és munka közben vagy az autóban ülve megkívánok valami zenét, akkor a számítógépről a tejfelesdoboz hangszórókon vagy az mp3 lejátszóval zenét kezdek hallgatni. És nem magyarázok bele semmit, és nem is akarok tőle semmit vagy általa semmit elérni.
És ahogy olvastam ezt a vita szerűséget, egyszercsak eszembe jutott, amit valakinek a fórumos aláírásában láttam, és valóban kristálytisztán jellemzi az egészet: a helyzet reménytelen, de nem komoly. Legalábbis kívülről nézve ez világosan látható.
