Szerelmem, Trója

Úgy egy hete, egyik este ismét megnéztem a Trója c. Wolfgang Petersen filmet. Igazság szerint nem vágytam másra, csak a látványos mozi nyújtotta kikapcsolódásra. Aztán a korong benne maradt a lejátszóban, és másnap ismét megnéztem belőle néhány jelenetet... valahogy belefészkelte magát a fejembe az eposzi történet. Harmadnap, hasonló filmeket keresgélve a dvd-k között, elővettem a Gladiátort, és miután megnéztem, megint belenéztem a Trójába. Aztán tegnapelőtt vasalóvásárlás ürügyén (ez is megtörtént) a dvd polcok között nézelődve rábukkantam -és ebben gondolom, semmi meglepő nincs már... :)- a Trója 2007-es rendezői változatára. Mondanom sem kell megvettem, és tegnap este meg is néztem... Szóval a film, és hogy egészen pontos legyek nem csak a film, kezdett "rögeszmémmé" válni, és ennek kapcsán érdekes dolgok történtek bennem...

Először is, és ez nem először fordul elő, egy film, zene, vagy olvasmány kapcsán elkezd érdekelni a kor, maga a(z) (történelmi) esemény, a szereplők, szóval minden, ami a kapcsolatos az adott, befogadott élménnyel. Talán nem vagyok egy korán érő típus, de én ezt az utóbbi években tapasztaltam meg a leginkább... Amikor az Iliász kötelező olvasmány volt, teljesen hidegen hagyott - őszintén szólva, nem is tudom, egyáltalán végigolvastam-e. Egy nyakamba varrt kötelességnek éreztem, mint ahogy a többszáz éves irodalmi művek többségét. A történelmet meg kifejezetten nem szerettem. Érettségi után -bevallom töredelmesen- száműztem is az életemből... jó pár évig. Aztán jöttek ezek a furcsa tapasztalások. És most ott tartok, hogy megnézek egy ilyen filmet, mint a Trója, és talán előveszem majd és elolvasom Homérosz eposzait, a neten olvasgatok a kor irodalmáról, mitológiájáról és úgy egyáltalán sok mindenről, ami ennek kapcsán az utamba kerül. Változunk... ez egészen biztos. De felmerül bennem valami más is.

Van egy barátom, akinek révén megismertem egy igazi Tanárembert, aki tulajdonképpen könyvtáros. Eredetileg. Egy időben többször találkoztam vele, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy órákon át képes voltam érdeklődve hallgatni, ahogy a százéves háborúról és az angol íjászokról mesélt. Én, akit hidegen hagyott a történelem. Aztán egy ilyen alkalommal elmesélte, hogy egyszer megkérték, hogy helyettesítsen valakit egy általános iskolai irodalom órán. Az Egri csillagok volt éppen a tananyag... A történet vége végülis az lett, hogy a gyerekek az óra és a tanítás után is fürtökben csüngtek rajta, és hazakísérték az iskolából, közben ő, néha az utcán a porba rajzolva mesélte nekik, hogy hogyan álltak ellent a híres várvédők a török támadásnak. Aztán a helyettesített tanár megkérdezte tőle pár nap múlva, mikor tudna ismét jönni, mert a gyerekek "követelnék"... :)

 Talán nem tévedek, ha azt gondolom, abban, hogy a legtöbb fiatalt hidegen hagyja iskolás korában az irodalom, a történelem, a zene és még annyi sok minden, annak sajnos az is az oka, hogy kevés az ilyen igazi tanáregyéniség. Hogy nem tudják az iskolában a diákokkal megízleltetni, miért is érdemes elolvasni egy könyvet, meghallgatni egy zeneművet vagy épp megnézni a Tróját... Mert bár a film sok kritikát kapott történeti "hűtlensége" miatt, de engem mégis arra sarkallt, hogy elővegyem a korról szóló információkat. Sőt... ami még ennél is lényegesebb talán: tovább gondolkodtat. Szoktam mondani, hogy ha másért nem is érdemes megnézni a filmet, de Brad Pitt izmai által nyújtott esztétikai élvezet miatt mindenképp (mármint a nőneműeknek... egy ismerősöm valahogy úgy jellemezte, hogy egyike a sarus-vértes-pajzsos gladiátoros-görög hősös moziknak :) ). Nos, érdekes mód, még ezen is el lehet gondolkodni... a színész hét hónapi kemény edzéssel érte el, hogy így nézzen ki - Akhilleusz és társai meg egyszerűen csak harcosok voltak, úgy éltek, mozogtak és végeztek fizikai munkát nap, mint nap, hogy így néztek ki... no persze ehhez talán egy kicsit félistennek is kellett lenni, meg egy kicsit ókori görög hősnek is. De persze, nem ez az egyetlen dolog, ami a film kapcsán eszembe jutott... Szóval csak idézni tudom Steinbecket: "a gondolkodás szépsége" az, ami okán még egy ilyen sok szempontból hamisítatlan hollywoodi sikerfilm is jóval képes túlmutatni önmagán, és az irodalmi és történelmi hűség hiánya ellenére is érdeklődést kelteni pont példának okért a kultúrtörténet iránt. De ehhez nem elég a film... kell hozzá még valami, ami csak bennünk születhet meg. Kiben előbb, kiben később, ha egyáltalán...