A minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki a következőket mondta: "Nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá... de legjobban a kedvessége hiányzik. A legkedvesebb nő volt az életemben." Ez annyira meghatóan őszinte volt, olyan egyszerűen csak szép, hogy azt gondoltam, milyen jó lehet annak, akiről ezt mondja és gondolja. Vajon létezik-e valaki, aki így őriz engem magában? Vagy csupán a homokba tudunk jeleket karcolni?
Ma van egyébként a nyári napforduló, a csillagászati nyár kezdete, a leghosszabb nappal.
No comments:
Post a Comment