Paranoia

Azt hiszem, ma paranoiás lettem. Határozottan az az érzésem támadt, hogy figyelnek. Nézik a tarkómat... vagyis inkább a homlokom, úgy kissé felfelé, a fejem búbja felé. Ellenőrzik, mit csinálok... mit nézek, hallok, esetleg mit figyelek én magam. Ja, és hogy miről írok. Végülis igazuk van, mit berzenkedek. A munkaeszközt, használja az ember a munkájára. Szóval jogos, hogy tiltanak és utána figyelnek. Sőt, megnézhetik a hivatalos elektronikus levelezésem. A jelenlétemben. Mondjuk, azt nem értem, ez vajon mit befolyásol... ezek után azt gondolom, a jelenlétem nélkül is megnézik.

Úgyhogy aláírtam a Cégnél, hogy elolvastam, tudomásul vettem és beleegyezek. Csak egyet, egyetlen apróságot nem értek. Miért csak akkor akarják figyelemmel kísérni a tevékenységem, amikor a gép előtt ülök? Amikor épp nem ott vagyok, hanem nem hogy lehetetlen körülmények között, de jogszerűtlen tevékenységet végzek, pontosabban az adott helyen nem engedélyezett tevékenységet végzek munka közben, akkor miért nem akarja senki látni, észrevenni mit teszek? Sőt, intézkedni. A jelenlétemben. Én azt jobban szeretném. De valami furcsa oknál fogva, akkor nem figyel senki. Inkább behunyja mindenki a szemét.

Avatar

Tulajdonképpen adja magát, hogy ha már nem ezzel zártam a 2009-es évet, ezzel kezdjem a 2010-est. A múlt év utolsó napján moziba mentünk -nem túl gyakori esemény :)- és megnéztük a "csodafilmet", melyet annyian és annyi helyen méltattak, hogy nem lehetett kihagyni... És valóban, ha nem is lehetetlen nem megnézni, kár lett volna kihagyni.

Mert a technikai megvalósítás valóban bravúros. Bár, mint ahogy fentebb említettem, nem vagyok egy heti premiereket naprakészen követő mozirajongó, mégis azt gondolom, ez a film kb. a mostani filmes (3D) technika csúcsa. Valóban profi alkotás, bár mindannyian tudjuk, hogy lesz ez még sokkal jobb is; mint ahogy kifelé jövet meg is jegyeztem, 10 év múlva majd a fejünkre vesszük a sisakot, nem csak a szemüveget, és már olyanniyra valóságos lesz a film, hogy mi fogunk ugrálni a liánokon, nyilazni, vagy épp menekülni. Jó 10 éve még emlékszem, azon álmélkodtunk, hogy a térhangzású moziban a fejünk felett húznak el a repülők. Legalábbis a hangjuk. Szóval azt gondolom, ez film most átlépett egy határt, elhagyott egy újabb mérföldkövet. És meg kell hagyni, ezt lenyűgözően tette.

A dolog másik oldala viszont a történet. Bár be kell valljam töredelmesen, én igenes néha szomjazom ezekre cukorsziruppal leöntött (mit leöntött, csak azt tartalmazó :) ) mese-sztorikra, és a Titanicot is "imádtam", azért valahol meglepett a történet sematizált egyszerűsége. És nem is csak a történeté, hanem tulajdonképpen minden egyes karakteré. Mert bár meséről, vagy a ma divatos és közkeletű szóval fantasy-ról van szó, de mégiscsak Cameron a mese szülőatyja. És hát ott volt az Abyss, aminek a nyomait fel lehet ismerni a történetben, csak sajnos, valami nagyon hiányzik itt, ami abban megvolt. És ez valahol elszomorító... mert az eddigi talán legelhíresültebb, mindenesetre legtöbbet jutalmazott Cameron film, a Titanic is erősen magán hordozza az "amerikai film" feelinget, és bár már ott is a lenyűgöző technikai háttér és a végletekig hitelességre törekvés viszi el a hátán sok tekintetben a történetet, de itt aztán végképp tetten érhetők a végletekig sematizált karakterek és a szájbarágósra leegyszerűsített történet. És sajnos, ezt semmi más nem indokolja, mint hogy azért el kell majd adni a filmet, és a fő vásárlóerő, a törzsközönség mégis csak azok lesznek, akik számára csak és kizárólag így emészthető a történet. És nem, ezek nem a gyerekek. És hát a legszomorúbb persze az, hogy ha belegondolunk, miről is szól, és mi ellen emel szót a történet, és összevetjük ezzel, akkor sajnos rá kell jöjjünk, hogy ez az üzenet, leginkább csak virtuálisan jut el a nézőkhöz, vagyis úgy tűnik csak, mintha... azt is mondhatjuk, megmarad a fantázia szintjén.

Mindennek és talán a látszat ellenére, én senkit nem akaranék lebeszélni arról, hogy megnézze az Avatart, sőt... Mert bár nyilvánvalóan nem fogja a világot megváltani (mint ahogy feltehetően nem is volt a célja), azért egy lenyűgöző, profin megcsinált mese ez a film, ami valóban élményszámba megy, és azért egyszerűsége ellenére mégis van benne valami szerethető. Legalábbis számomra. Hogy is mondta egyik kedvencem? Valahogy így: aki elmúlt nyolc éves, rendelkezik legalább átlagos értelmi képességekkel, az meg fogja érteni... már ha meg akarja. :)