Valahol egyszer azt olvastam, egy kapcsolatban valaki mindig jobban szeret, mint a másik. Mégis, jobb annak lenni, aki jobban szeret. Ezt én nagyon sokáig nem értettem, aztán egyszer megsejtettem, mit jelent, de nagyon hamar el is illant ez a tudás. Hiszen én mindig csak az egyik oldalt tapasztaltam meg... legalábbis mindig ezt hittem.
"Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret." (Márai Sándor)
"Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret." (Márai Sándor)
No comments:
Post a Comment