Nagyon úgy néz ki, házépítős_felújítós_élménymegosztós bloggá lényegül át a webnaplóm. Valahogy mostanában -talán a kép elárulja, miért- ez köti le szabad energiáim és gondolataim 99 százalékát.
A dolog kezdetben -ahogy az lenni szokott- egyszerűnek tűnt: "részben felújított" (előre elárulom, ez elég eufemisztikus jellemzés volt az ingatlanos részéről) ház megvásárlása nem túl nagy összegért, nem túl jelentős bankkölcsönnel, és félretett pénzből kisebb átalakítások, saját szánk ízére igazítások. Előző tulaj kipakol, foglaló lerak, házat átvesz, majd körbenéz: és ekkor észrevesz egy lyukat az egyik szoba egyik sarkában a parkettán. Pontosabban, eleinte nem is lyukat, hanem csak egy nagyobbacska bemélyedést, egyszóval: minden a lyukkal kezdődött a parkettában, és jelenleg már nem nagyon van ház, mint az a képen is jól látszik, vagyis inkább a belseje nem létezik már.
Szóval az ízekre szedés úgy indult, hogy a lyuk, illetve annak léte -ami amúgy csak a bútormentes állapotban vált láthatóvá- az azt megtekintő szakemberek egybehangzó véleménye szerint valami komoly zavart takarhat. Szó szerint. Egy horrorisztikus, parkettás mestertől származó, hatszámjegyű bontási és parketta visszarakási árajánlat után úgy döntöttünk, az amúgy hidegburkolással és kőműves munkával megbízott illetővel felszedetjük a szobákban is a burkolatot - akár annak veszte árán is. (Jelzem, ő amiatt volt/van ott, mert kezdetben a fürdőszoba felújítása volt csak a terv). Szóval felszedte az egyébként egészen tűrhetőnek tűnő,csaphornyos, kb. 50 éves parkettát, ami alatt szétrohadt szarufa tömeget, homokot, alatta pedig salakot találtunk. Ez utóbbi két tényezőről persze tudtunk. Közben bontotta a fürdőszobát is, az ehhez kihívott gáz-vízszerelő mester közölte, hogy azon túl, hogy a kazán roppantul útban van a fürdőszoba ajtajában -ezt mondjuk mi is észleletük- még ráadásként szabálytalanul is van bekötve a kéménybe. De ha már úgyis le lesz szedve, és a parketta fel van bontva, érdemes lenne az aljzatbetonozáskor a régi fűtőtestek és etázs fűtés helyett ezt is korszerűsíteni. Nosza rajta, újabb árajánlat és oké, akkor legyen így... Közben kiderült, hogy a cserépkályha nemes egyszerűséggel egy párnafákra helyezett deszkalapon van, csoda, hogy be nem szakadt, így azt is el kellett bontatni, hogy majd néhány hét múlva, ha már így alakult, az ugyan későbbre tervezett új helyére kerüljön. Olyan apróságokról már nem is beszélek, hogy a laminált padló persze nem klikkes, hanem ragasztott volt, így ő is mehetett a levesbe. Közben kiderült, hogy az egyébként nagyon szépen felszedett (külön köszönet érte a burkolónak) parketták egy jó része használható. Igen ám, de ez a majd ötven éves méret mára már nem létezik, és különben is, újjal pótolva és fizetve a lerakást, csiszolást, lakkozást nagyjából ott vagyunk, mintha tömör tölgy svédpadlót vennénk. Időközben tehát a helyzet odáig fajult, hogy a konyha kivételével már az összes helyiség kiüresedett és csontjaira vetkőzött, viszont ez, mint egy középkori végvár az ottomán hódítás idején, még tartotta magát. Máig. A héten ugyanis kint járt a vizes emberünk, akit arra kértünk, ugyan nézné már meg, mi a fenétől csatornaszagú, de nem komolytalan módon a lefolyó szifonját rejtő szekrény. Persze ő azt mondta, bontsuk el a szekrényt, mert így nem látja... ekkor megszületett a döntés, hogy a padlófűtés érdekében, és mivel az étkező-hall párossal így egységes hidegburkolatot kaphat, elbontjuk a konyhát is. Ma kiderült, jól döntöttünk. (Egyébként kezdetben azért vetettük el a mosógép gardróbba helyezésének ötletét, mert hogy nem akartunk "ekkora nagy" felfordulást, hogy elmozdítjuk a konyhabútort...) A bútor kivétele után már nem kellett ahhoz vízügyi szakembernek lenni, hogy mi is lássuk, hogy itt sem kicsi a baj. A vízvezeték és csatorna falból kikandikáló darabjától lefelé és elfelé egy jó 1x0,5 m-es szakaszon nedves a fal... egyelőre -hétvége lévén- a fal még nem került kibontásra.
Hát most itt tartunk: a burkoló még rombol egy kicsit a konyha kövének tekintetében, aztán talán a jövő hét elején elkezdődhet a szó nemesebb értelmében vett felújítás. Majd rakok fel képeket, de most elég volt ezt leírni. Jelenleg Audrey Hepburn egy idevágó gondolatával vigasztalom magam: "Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod."
