Megöltek két fiatalt, egy nagyon fiatal, 11 éves kisfiút, és még a nyáron egy huszonéves lányt. Mindkét történet ismert és mindkét történet nagy vihart váltott ki. Én most mégsem közvetlenül ezekről írnék, hanem arról, ami ezek és más, korábbi, ezektől egészen független impulzusok hatására lecsapódott bennem: arról a virtuális erőszak hullámról, ami ezek hatására keletkezett, elszabadult, kordában nem tartott indulatokról és gazdáikról. Az internet fröcsög tőlük. És a halálbüntetés visszaállítását kívánóktól.
A minap azt írta valaki nekem itt a blogon, örül, hogy a munkámról is írok. Ritkán szoktam, valóban, de most esedékesé vált, mert erről mindig a következő jut eszembe:
Ezeket az indulatos embereket, akik mindenképpen ásóval-kapával-kaszával
a kezükben ölni akarnak, persze előre megfontoltan - egyszer csak úgy
odaállítanám, hogy nézzenek végig egy boncolást, egy ilyen helyszínelést... biztos vagyok benne, ők is, meg a mentében masírozó
legények nagy része is gyorsan elbizonytalanodna még a holttest látványától
is. Aki valaha volt ilyesmi közelében, látott halott embereket, az
ritkán szól. Inkább csak hallgat. Tiszteli a halált és az életet is.
És még valami nagyon fontos. Miután meghalt a lánya, mert megölték, Bándy Edit -aki számomra végtelenül tiszteletre méltóan végig higgadt tudott maradni és elhatárolódott ettől a szennytől- felrakott egy gyönyörűszép verset a Facebook üzenőfalára (sajnos, már régen nincs ott). Álljon itt most ez a vers, emlékére azoknak, akiknek számunkra felfoghatatlanul és látszólag értelmetlenül kellett odavesznie:
Szabó Lőrinc: Valami örök
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz, néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő, halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árny, hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szivemen.
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz, néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő, halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árny, hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szivemen.
4 comments:
Jó írás - mint mindig - és gyönyörű vers.
Jómagam nem tudom, hogy most több-e az életellenes agresszív bűncselekmények száma mint mondjuk 20 évvel ezelőtt.
De két dolgot tudok, látok. A társadalom általános agresszió szintje nőtt meg. Az ásóval, kaszával ölni kívánók száma nőtt meg. Az autóval gyilkos hajlamokat mutatók száma nőtt meg.
És nagyon megrémülök, amikor egy miniszterelnök válasza a halálbüntetést egyre hangosabban követelő tömeg felé, hogy csak a külső kényszer miatt nincs még mindig helyreállítva.
Tehát csak idő kérdése, mint sok minden más diktatórikus eszköz alkalmazása.
Ez szép volt. Elegáns.
Szerintem nem több most az életellenes bűncselekmények száma, mint korábban, sőt, mintha azt olvastam volna valahol, hogy kevesebb. Csak a társadalom reagál rá másként. És ebben az a legszörnyűbb, hogy ezt az amúgy is túlzó reakciót még a politika, a média is meglovagolja. Félreértés ne essék, ami történt, arra nincs szó... ettől függetlenül érdemes elgondolkodni, hogy vajon megoldás-e az erőszak, a halálbüntetés, ha igen, miért, ha nem, mi lenne a megoldás. Persze tudom, gondolkodni először is fárasztó, fárasztóbb, mint az agresszió, másrészt -és én sajnos ezt is látom mostanában- ahhoz kell némi kognitív képesség... és akkor itt a válasz arra is, miért is jó a buta társadalom. Egyébként annak, akit érdekel, egy érdekes olvasmány a tényleges életfogytiglant töltőkről: http://fn.hir24.hu/itthon/2011/04/08/ahol_szomszed_is_otszoros?fb_action_ids=449375291781916&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582
Itt van a válasz, hogy valóban, az életellenes erőszakos bűncselekmények száma csökkent az utóbbi években: http://jogorvos.blogspot.hu/2012/11/mozes-vagy-jezus.html
Post a Comment